A második nap - kezdődik a kálvária?

Kedves blogolvasók!

A mai bejegyzést úgy kezdeném, hogy azt jó ku..., de épp megváltozóban vagyok, így nem ezt teszem.
Az utunk kis elalvás, gyors reggeli után vidáman indult, majd a technika ismét kérdőmondatokban
kezdett hozzánk beszélni. A Pajero átment vízforralóba, természetesen olyan helyeken, ahol jobb
inkább nem is lenni, nemhogy elakadni!!!

De sebaj, a helyiek nagyon segítőkészek, és a nyelvi problémák ellenére megtanítottak minket autót szerelni.
Már tudjuk, hogy ahűtőt járó motor mellett kell feltölteni - patakvízzel. Ezt persze a gépkönyv nem így írja,
de majd elválik. Azért egy alkalmas helyen csak lecseréljük fagyállóra.
Mától az új reggeli program: feltölteni vízzel a kocsit.

Útközbeni érdekességek:
- Koszovóban az emberek rendszám nélkül járnak
- Az ilyen exháborús vidékeken a határőrök mindig beszédbe elegyednek veled, ha egy kép van ragasztva az autódra,
  amin egy ember kalasnyikovot cipel...
- Ha átfut előtted egy fekete teknősbéka, az nem jelent rosszat: utána már aznap nem fog felforrni a vized
- Ha a párszáz métres függőleges szakadék az út mellett tóban végződik, akkor teljesen felesleges a szalagkorlát,
  úgyis puhára esel.

És végül megérkeztünk a hotelunkba Kukesbe (Kuksznak ejtik), ami nincsen készen, ennek ellenére nagyon jó kis hely.
Mivel internet nincsen, ezért a postot csak egy későbbi időpontban (most) tudom küldeni.

Mára ennyi, nagyon elfáradtunk, és a holnap elvileg sokkal durvább lesz. Lássuk!