A jereváni rádió jelenti Yerevan-ból!!!:)

Sziasztok barátaink, daragoje drugi!

Jelentjük, megérkeztünk, többek közt szerencsével Örményország fővárosába, Jerevánba!!!
Őszintén szólva nagyon sokszor megfordult a fejünkben az elmúlt 2 hétben, hogy ez nem fog sikerülni...

Szerencsére a teljes csoport sokszor egy csapatként segítette egymást, így mindenki itt van, aki elindulnt!

Akkor most szépen sorjában az elmúlt 3 nap történeéseiről...
<Szerkesztői információ: 2 napig gondolkodtunk rajta, hogy közreadjuk-e a történéseket a teljes terjedelmükben, de
véglis a történeti hűség miatt az IGEN mellet szavaztunk>

A sztori Sztepanakert-nél szkadt meg, ahol a életem eddigi legértelmetlenebb szállodájában sikerült elehelyezést nyernünk.
A hotle valószínűleg egy katonai kórházból alakíttatott át. A folyosói 8 méter szélesek, a szobák pedig 50..90nm méretűek.
A folyosókon autó méretű gyönyörű bőrfotelekben lehet élvezni az ingyenes - bár lassú - internet áldásait.

Reggel elénk jött pár újságíró, és pillanatok alatt celebritásokká váltunk, meglátogattot minket a karabi turisztikai
miniszterehelyettes asszony, aki nagyon boldog volt, hogy oda evett minket a fene ilyenn messzi távolból, és érdekel
minket az ő országuk. Nagyon megkapó volt a kedvesség, amivel fogadtak, és megmutatták nekünk a közösségfejlesztő központjukat,
ahol a gyerekek megtanulhatják a számítógépek és az internet rejtelmeit. Rájöttek, hogy e az jövő - és a túlélés -
kulcsa. Annyira örültek nekünk, hogy már-már rosszul éreztem magam...
Elképzelhetetlen egy magamfajta számára, hogy mekkora örömöt jelethet valakinek, hogy valaki egyáltaláln veszi a fáradságot,
és eltoja a képét a hazájukba... Egy olyan országba, ahol gyakorlatilag nincsen semmi, és az elmúlt 20 évben csak annyit
lehetett róluk hallani, hogy háború, pusztulás, gyilkolás... Higyjétek el, ugyanolyan emberek, mint mi, és nagyon szeretnének
normális életet élni, és tesznek is érte, nem keveset. De nagyon szerények a lehetőségeik....

Miután behívtak minket a közösségi központjukba, ahol nagyzabású facebook bejelölések, és szanaszéjjel lájkolások
kezdődtek, elindultunk világot látni a senki földjére, azaz a tűzszüneti zónbába - de ne mondjátok el senkiek! :)
Előtte azért bementünk vásárolni egy kisboltba. Itt a 10 dramos (1 dram ~= 60 fillér) csokitól a 200.000 dram-os
Don Perignon pezsgőig minden volt a polcon. Érdekes árupolitika...

És ekkor indult eddigi életem leghosszabb napja...

Először is meg kellett volna szereznünk a karabah-i vízumot, azonban a hivatal hektikus nyitvatartása miatt
ez meghiúsult, gondoltuk nem ilyan fontos az, enélkül vágtunk neki...

A tűzszüneti zóna felé haladva ki van állítva az út mellett egy T72-es tank, bele lehet menni, piszkálni, mindenféle.
Döbbenetesen félelmetes gépezet, mind kívülről, mind belülről. Soha nem szeretnék ilyenben közlekedni!

Ezt követően elindultunk a korábban említett Agdam felé. Képzeljétek el, hogy egy Dunántúl méterú területen - benne egy
Kecskemét méretű várossal - az összes épülte porrá van rombolva, kivéve egyetlen mecsetet, amit szerintem a vallási
háború kirobbanásától való félelem kapcsán hagytak épen. A látvány olyan volt, mint Dachau. 1x látni kel, de soha többé
nem akarok visszamenni. És képzeljétek, ebben a romhalmazban él néhány ember cskazértis, nem tudom megérteni őket...
Természetesen a történet háttere annyi, hogy az 1992-es háború után az örmény erők elpusztították ezt a régiót, hogy az azeri
lakosságnak még eszée se jusson visszajönni. Romániai falurombolás ismerős?!?!

Persze az örmények szemében az azeriek anyagyilkos kannibálik. A másik felet nem tudtuk meghallgatni.

Pontosítanom kell a Karabah-al kapcsolatos információkat. 2 állam ismerte el: Örményország és Venezuella.
Összesen 1 országgal szomszédos: Örményországgal, egyébiránt a határainak 90%-át a SENKI FÖLDJE teszi ki, ahol nincsen közigazgatás.
Ezen a vidéken különösen vidám dolog utazni, nincsen mitől tartani, ugyanis nincs mit megszegni:)

(Közben zárójelben megjegyzendő, hogy Karabahba vízum szükséges, amit a belépést követő 24 órában kell megszerezni az embernek.)
A hivatal azonban rugalamtlanul működött, így vízum nélküli továbbhaladás mellett döntöttünk. Vészhelyzetre
azt a forgatókönyvet találtuk ki, hogy csoportos vízumunk van, ami a többieknél van, akik már sokszáz km-el előttünk vannak.
Zseniális, nem?:)

Az Agdam utáni utunk során 3 megpróbáltatással kellett megküzdenünk, szerplők:
- Rendezői "Pajero": Attila, Ákos, Szabolcs
- Tamás (motor)
- Lengyelek, Rocky (Arek, Daria a nászutas pár)
- Amerikaiak
1. A rendőrök nem engedtek tovább a tűzszüneti zónában
2. Az útbaigazító helyiek megvendégeltek 10 percre, majd némi csirevágás mellett nem akartak továbbengedni
3. Az iráni határ mellett hajnali 2 körül a hullarészeg katonai őrjárattal játszottunk népek bartásága játékot.

Az első pont elég egyszerű, mint otthon. Igazoltatás, tányérsapka (csak nagyobb). Tavarisi, dokument!
Adtunk mindent, de kiderült az amerikaiak vízumából (nekik volt...), hogy a tervezett útvonalra nincsen engedélyünk,
takarodó vissza Sztepanakert-be! Tárgyalás, felettes, barátkozás, nemértés, értés, vesztegetés, minden volt, de hiába...
Párhuzamos szálként Szőlősi Tomi (a motoros srác), aki egy szót nem beszél nemmagyarul 3 perc után örök barátságot
fogadott az egyik rendőrrel, telefonszámot cserélet, és Tatabánya turisztikai szóróanyagot osztott neki, amit sztem
olyan becsban fognak tartani, hogy csak keresztelő, meg karácsony idejére vesznek elő a komódból!

A döntés megszületett, Ribiata, pasli Sztepanakert! A rendőrök elkísértek sokági, és utunkra bocsátottak. Sajnos meszebbre, mint
ahonnan a jókis kerülőút indul:( Sebaj, mentünk, mentünk. Majd bátorságunkat összeszedve megkérdeztünk egy faltól falig menő
szembejövő Ladát, hogy merre. Mendták pont arra, kövessük.
Vissza is vittek a jó kereszteződésez, ahol már sehol a rendőr, viszont hamár itt, ugyan menjünk be egy teára, max 10 perc:)
Az invitálás szíves volt, az utca meg szűk, csak a gazda udvarában (ajtókinyitás után) a pajtán kereszül lehetett megfordulni,
nem volt mese, vendégség. Nem tudjátok mit is jelent az itt...
Első körben elnézést kért az ember, hogy csak ilyen szolídan tud megvendégelni minket, mivelhogy nem tudta, hogy jövünk,
miközben látványos gesztusokkal utasította az asszonyt, hogy nyomban vágja le azt a tyúkot ott! ( Erről kemény munkával bár,
de lebeszéltük)
Tudni kell közben, hogy sem a házigazdánk (Vaszilij), sem a sofőr barátja kicsit sem voltak már szomjasak...
A szolíd vendégláts képei mellékeltük... Volt saláta, sült padlizsán, sülthús, frisskenyér (még meleg), sajt,
eperpálinka, vodka, bors, sör, amitakartok...
Asszonyok persze csak hordták, de nem ültek hozzánk. Ez egy ilyen ország...
Közben hangulat emelkedett, népek barátsága fokozódott, ittunk mindenre, megbeszéltük, hogy indulunk megkoronázni
a háborús hősöket, satöbbi. Komolyan elkezdtünk aggódni, mikor elhallgatott a bárány az udvarban, de szerncsére csak
eleludt...

Sok utolsó, és azutáni kör után, én-házan-te-házad, és telefonszám csere után, márcsak kávé, meg tea után ~2.5 óra után
tovább indultunk. Persze a 2 ember elkísért még minket legalább 30 Km-en, természetesen faltól falig vezetve, minden
tilatkozás ellenére. Mindenképpen ott akartak tartani éjszakára!!! A végső búcsúzás helyén még bementek a boltba, és vettek
nekünk mindeféle innivalókat (vite, gyümölcslevet, kólát), a nagy útra.

Itt meg kell álljak egy pillanatra, bocsánat!

Gondoljátok végig ezt az egészet európai fejjel... Ennyi önzetlenséggel egy egész életen át nem lehet nálunk
találkozni összesen... El kell ezen gondolkodni, minimum.

Ezen pillanatok végén sötötedett ránk az ég, és hátra volt párszár kilométer, közvetlenül az iráni határ mellett
, 0.8 autós széles hegyi szerpentineken, útnak hazudott "piste"-ken.

Mivel épp kezdtünk unatkozni, Tomi motorja (YAMAHA XT750, nem reklám, turst me:) ) megadta magát, eltört a váz.
Nem sünk kétségbe, lepakoltuk a cuccait, kikönnyítve eljön a következő városig - hangzott a terv.
Ám a pokolás közben megállt mellettünk egy diszkólada, kipattant belőle pár okosember, mint annyiszor már a túra során.

De itt volt egy lényeges különbség: az egyik marharészegnek pisztoly volt az oldalán: ők voltak az őrjárat, ott, ahol
nappal se kéne senkinek járnia, nehogy éjjel, és vízum nálkül (igaz hogy az csak oda érvényes, ahobbab jövük, nota bene
a seni földján járunk!)

Egyből érkezett a kötelező érvényűjavaslat: pakoljuk fel a motort, menjünk vissza a laktanyába, és igyunk!
Mondtuk nem jó ötlet, inkább mennénk tovább. Erre értesítődött e felette szerv, az szintén félhulla részegen, de kiérkezett,
és elkérte a dokumenteket, útvonalról kikérdezett, döntési folyamatot megindította (éjjel 1 óra körül járunk...)
Kicsit aggódtam, hogy az átnyújtott itinerben váéletlenül benne felejtettem az Isztambulban kapott Vodafone ajándék
ramadan naptárat (az ősellenség azeri nép muzulmán), de szerencsére ez elkerülte az éber őrszemek figyelmét:)

Fél óra döntéshozatali átfutás után az ember kiötlötte, hogy semmi baj, de kötelezővé tett keb 100km út levágását, aminek
a lehetőségéről se tudtunk(köszi!!!). Az eddig jó is volt, de a diszkóladás sameszokat elküldte velünk, hogy mindenképp
gondoskodjanak róla, hogy ne tévedjünk el. A srácok mentek is előttünk pár kilométert, de utána jött a terápiás
foglalkozás.

Autó megállt, kiszálltak a 'zelvtársak, és elhangzotta  kijelentés: megállunk kicsit inni, aztán mehetünk!
Nem hangzott rosszul, de...

A tavaris kapitan mérhetetlenül részeg volt, és időnként parancsokat osztott a népek bartátsága jegyében:
néha ittunk (vodkát), néha cigiztünk (mindeki, nem érdekes, hogy dohányzik-e), néha pedig mogyorót ettünk.
Mindezt parancsra, nem volt vicces.

Aztán kitalálta, hogy lövöldözünk. Arek (az ifjú lengyel férj volt a fő barátja, mrt ő félig beszél roroszul)
lett kiszemelve, de ő tilatkozott, így az emberünmk maga lőtt egyet a hegybe. Majd kitalálta, hogy ez így nem jó,
tehát az út hosszába (ahonnan jöttünk ), kiürítette a teljes tárat... Ekkor fogták le a kollégái...
Ezuták kitalálta, hogy ő mindeképp ad Areknek ajándékba némi lőszert (ellenkezés nmincsen), majd megtöltötte a zsebeit
szegénynek Kalasnyikov lőszerekkel.
Ezután még sook tósz, mogyoró, ivás (ribjata pity!), dohányzás után egyszer csak utunkra eresztett:)

Ez után mindössze 2.5 óra térképen jelöletlen úton haladás után megelőzve egy Ladát, ami dinnyét szállított, és szívesen
útba igazított gond nélkül beérkeztünk reggel 5-kor a szállodába, egy sör megivása után nyugovóra tértünk (a többiek
hasoló parancsuralmi bulin vettek részt csak polgári viszonylatban, de erről egy másik blog szól)

Reggel elindultunk Jermuk-ba, ami a mi Hajdúszoboszlónkan felel meg, annyi különbségel, hogy egy szikláb fekszik.
Itt a csapatunk ismét szétvált, én a Csontbrgád-hoz cstalakoztam az ezeréves sólyom ('89-es Pajer) fedélzetén, míg
Szabolcs Attilával taxival tette meg a győr-Miskolc távot (8000Ft ellenében)

A vársban a legrondább, és egyben legjobb szállodájában laktunk, ugyanis ez az egyetlen szálloda, ahonna ez a szálloda
nem látszik:) Este a vacsoara fennséges volt, mindenféle sültek, saláták, sörök, stb, és mit ad isten, pont 60.000 dram
étékebn sikerült rendelnünk :) Hát nem csoda ez???

Reggel indulás Jerevánba, ám kettőnre csak 1 hely maradt, mert a Hilux, ahol megállapodtunk a szállításomban, már nem
tudota tovább kivárni az elalvásomból adódó késedelemeket. Először taxizás hegyek kerültek elő, majd végül
azt dobta a gép, hogy Szabolcs Csontékkal, én pedi a rendezői "Pajeroval" haladtam tovább. Elhaladtunk a csodaszép
Ararat heyg mellett, de sajnos sem Noé bárkáját, sem Petőfi sírját nem sikerüt a rendelkezésemre álló zoom
objektívvel lefotóznom, talán majd legközelebb:)

Jerevánba érve meg kellett tapasztalnom, hogy ez nagyon világi egy hely:) A lányok nagyon szépek, a konyakgyárat
(Ararat) természetesen a helyi rózsadomb tetejére kellett telepíteni (Tabán méretű réttel kerítve), és aki valamit
is ad magára az kizárólag <= Mercedes G500 autóval közlekedik. Aki pedig nem ad magára, az pl. Zil-lel, de mindenképp
gáz-ra átszerelve, úgy, hogy a tartály csapok egy szimpla gyalogosházolás esetén is letörjenek. Ide jöhet a Mozaik
utca terepgyakorlatra:)

A jereváni hotelünk valami szuper, annyi csillagja van, mint egy tábornoknak, és van internet, ezért is van most post:)
Megvolt a búcsúbuli, nagyon szuper volt, kellemesen elfáradtunk.
Fontos információ, hogy Jerevánban tilos az utcán ivvi, dohányozni, és ülni. Ezt a szigorú rendet a földön vülve vodkát
ivó és eközben dohányzó, kommandósnak öltözött faszkalapok hivatottak fenntartani. Árpi meg akrta őket verni, remélem
nem sikerült:)

Azt hiszem ennyit tudok elmondani A Budapest-Jerenán kalandtúra érdekesebb részleteiről!
Aki nem hiszi, járjon utána!

Holnap megyünk az árvaházba (Zatik, Jerevan), és megpróbáljuk megörvendeztetni a lakóit némi ajándékokkal
(ruhák, játékok, iskolaszerek, számítógépek), reméljük sikerül legalább annyi mosolyt csalni az arcukra,
mint amrnnyi ku... is..en elhagyta  szánkat az út folyamán:)

Holnapután reggel indulunk haza, és remélhetőleg valamikor szept 4 körül meg is érkezünk Budapestre.
Nem igérem, hogy gyakran jelentkezünk, mert ez most már csak a hazamenésről szól, de egy live signal még
mindenképp meg fog jelenni a blogban.

A hazaút terv szerint a következőképp fog zajlani:
1. Csontékkal szept 1. haknalban indulunk Jerevánból
2. Az örméyn-grúz határon felcsípjük a Pajerot
3. Estig eljutunk Batumi-ig (Grúz-Türük határ)
4. Szept 2 estigeljutunk Isztambulig
5. Valami lesz tovább...
6. Megérkezünk!!!!!!:) Örvendezünk vala!

Köszönjük a figyelmet, "stay tuned":)

Örményország (és Hegyi Karabah) - a várakozás országa

Hello mindenki!

Elnézést a kimaradt beszámolóért, csak most kerültünk netközelbe...

Tbilisit elhagytuk, méghozzá végülis olyan felosztásban, hogy én (Ákos) a határig, pontosabban
a két határ közti senkiföldjéig viszem a saját Pajero-t, majd ott átülök a Pajero rendezői autóba,
Szabolcs pedig a másikba, a Mazda-ba.

Az utunk az örmény határig problémamentes volt. Ott azonban a Mazda kénytelen volt ottmaradni,
mert Attila (az egyik szervező), aki a Mazdát vezeti, valamilyen rejtélyes oknál fogva fennakadt a határon,
ugyanis a mindenható számítógép így határozott. A határőrök több központtal is több táviratot(!)
váltottak, de sajnos este 8-ig sem sikerült kideríteni, hogy pontosan mi is a probléma egyáltalán.
Viszont ilyen státusz mellett csak a Mazda deposit-ba helyezése mellett haladhattak tovább - kocsi nélkül.

De mindig minden megoldódik... Attila és Szabolcs (az öcsém) a lengyelekkel jöttek tovább a Daihatsu Rocky fedélzetén, amiben nem volt csak 2 ülés, így a csomagtérgen egy hálózsákon és egy csomagon zötykölődték végig az utat.
Meg is érkeztek a Sevan tó partján rögtönzött vadkemping helyünkre kb reggel fél 6-ra. Nem voltak frissek, és reggel 9-kor indulás tovább!
Eközben a többi csapattal együtt (leszámítva a 3 puha csapatot, akik hotelt választottak a vadkemping helyett,
és Jutasiékat, akiknek még mindig építik a Land Cruisert ) létrehoztuk a tábori körülményeket, ami
a tábortűz meggyújtásából, a sátrak felállításából és a sörök kinyitásából állt.

Eközben néha szemerkélt az eső, a megérkezésünk előtt pedig szakadt. Nem sok száraz fát találtunk,
de végülis a kedves helyiek nem kevés benzin felhasználásával segítettek megindítani a tüzünket.

Ma reggel a Mazda saga miatt ismét változtattunk a csapatösszeállításon: Szabolcs átült a Csontbrigád csapathoz egy napra, mi pedig felvettük Attilát, így már 4 ember + csomagok jöttek a Pajeroban. Ez elég sok, figyelembe véve hogy egy mobil hűtőgépet is viszünk magunkkal.

Útközben meg kellett állapítsuk, hogy Örményország a várakozás országa. Itt az emberek tevékenységének nagy részét ez teszi ki. Ez alól egyetlen kivétel van: ha autóban ülnek. Akkor viszont rohannak, mint az őrült, hogy minél hamarabb elkedhessenek majd várni valamire. Az amatőrök a várakozást elütik holmi kártyázással, de az igazán jók csak állnak az utca szélén, dohányoznak és úgy várakoznak. Sajnos azt hiszik az itteniek, hogy a várakozást mi is nagyon szeretjük, és határoknál, szerelőnél, akárhol megpróbálják velünk is megkedveltetni ezt a népszokást:)









Voltunk bevásárolni, mert elfogytak a készleteink. A bolt nagyon jó volt, mindent lehetett kapni benne, pedig
kisebb volt, mint otthon a CBA. Pl. a húspult fölött lógott 2 db olajfestmény, rajta az áruk. Mellette egy mobiltelefonos vitrin. Az italpulban volt egy vodka, aminek a nyakára volt kötve egy kis fakalapács. Mint megtudtuk ez az üveget (kupakot) lezáró viaszréteg lekopogtatására való:) Ja, és árultak 3 részes
szamurájkardkészletet is - kellhet...

Ma délután sikeresen beléptük a Hegyi Karabah Köztársaság területére. Azerbajdzsánhoz tartozik, de igazándiból  Örményország szerűség, csak formailag és néha kérnek útlevelet innen érkezve. Vízumért is holnap kell beugranunk Stepanakertbe (főváros, itt alszunk ma este), addig megbíznak bennünk:) Az országot csak Oroszország és Kína ismerte el asszem, érdekes egy hely. Sokat háborúztak érte mostanában, pedig csak hegyek vannak benne, lényegében más semmi.
Mentünk úgy 100km-t a hegyen, hogy nem volt érdemben település. Bár egy település vége táblát láttam (elejét nem).

Ahol még volt település ott pedig a telkeket bekerítik. De nem dróttal, mint otthon, vagy valami csinos betonkerítéssel,
hanem autóroncsokat fordítanak az oldalukra, és teszik egymás mellé. Valami gyönyörű. Ja, és a bekerített részen pontosan
ugyanaz van, mint kívül: semmi...

Az utak katasztrófálisak, a sofőrök életveszélyesen vezetnek. Megjelentek nagy számban a 40 éves iráni rendszámú Mack
benzinszállító kamionok, nagyon lassan másszák a hegyeket szegények...

A szállodánk viszon valami pazar. Akkora a hall, mint a parlamenté, és a szobák is legalább 50nm-esek. És állítólag nem is
drága. A folyosón pedig hatalmas bőrfotelek, van wifi és snooker(!) Tiszta luxus... Csak melegvíz nincsen:)
Node ne legyünk maximalisták!

Sajnos a mi Pajeronk elvesztése miatti kavarodásból adódóan nem tudunk mindenhova eljutni, ahova az itiner vinne,
így ma kimaradtam néhány kilőtt tank megtekintéséből, és az őrült örmény magánfalujának megtekintéséből, node majd legközelebb!

A rendezők voltak olyan kedvesek, hogy vállalkoztak egy komolyabb taxiútra, hogy holnap megtehessük a tevezett utat
a többi csapattal egyetemben - és Szabolccsal ismét egy autóban! Köszi srácok!

Reggel indulunk bebarangolni Karabah többi részét, és a tűzszüneti zónát, benne pl Agdam városát, ami 100.000 fős volt, most
pedig egy lélek sem lakja...

Nem tudom milyen lesz az internet helyzet a következő 2 napban, de legkésőbb 3 nap múlva jelentkezünk - már Jerevánból!

2010.08.27 este

Képek Karabahról, és hogy hol is járunk...

Jelentés az utolsó grúz napról - a túra folytatódik!!!

Kedves olvasóhallgatóink!

A hír igaz a kocsi nem megy tovább. Node ebből még nem kell messzemenő következtetéseket levonnotok,
mi igen! Szerencsére sikerült megszervezni, és átülünk egy másik Pajeroba.
Ami igaz, hogy jobbkormányos, és nem csörög olyan szépen (jók a szilentjei), mint a mienk, de jó lesz:)

Az autónkról azt kell tudni, hogy már minden új benne szinte, de továbbra is melegszik, valszleg a
hengerfej bitangult meg, de ezt majd a következő tulaj kideríti. Apropó, nem akar valaki venni egy
szuperjó Pajero-t? Gyári állapotú:)

A sötét felhők tegnap végülis nem a mi fejünk felett gyűltek össze. Sajnos az egyik legszebb autónk,
a megépített Land Cruiser, ami egy csillagrombolóra hasonlít, lebonttatott egy Transit által.
Lényegében kiütötte a hátsó kerekét, az utasoknak hálisten semmi baja, de a kocsi megrogyott.
Valamit kendácsolnak rajta, és remélhetőleg működni fog. A vétkes sofőrnek természetesen se biztosítása,
se pénze, de halálos nyugalommal vette tudomásul, hogy megy a börtönbe. Grúziában a "kötelező" biztosítás nem
kötelező.

A motorosunk (Tamás) is elesett tegnap, de nem lett baja, csak a motornak: eltört a hátsó rugója a legelvetemültebb
hegy tetején. De valahogy lehozta...

Voltunk tegnap Goriban. Ez a világ egyik legjelentősebb városa, itt született ugyanis Joszip Viszaljonovics Dzsugasvili,
aki később Sztálin néven irtotta ki emberek millióit. Van egy neki szánt múzeum (a város legnagyobb épülete), a
szülői háza is ki van állítva a múzeum előtt, a Sztálin Avenue elején. Ezt a barmot itt még mindig hősként ünneplik...

Ha már a nemnormálisaknál tartunk...
Találkoztunk ey sráccal, aki Vespa-val(!) utazza körül a földet. Van 5 napnyi ruhája, némi tartalék alkatrésze, 1 pótgumija,
és ennyi. Magyarországon élt 8 évet, kanadai, és most kicsit utazik. Én me azt hittem, hogy mi vagyunk a hülyék:)
Jelenleg épp motorgenerált készül csináltatni, mert elfáradt a főtengelye...

A tegnapi szállásunk Kutai'si-ben a helyi rózsadombon volt, rettentő kilátással a folyóra.
Este megkíséreltünk bemenni várost nézni, de sajnos a "recepción" elkaptak minket a helyiek.
Volt disznótoros, meg pálinka... A következő pillanatban reggel 8 lett:)
Ennyit tudok elmondani Kutai'si-ről.

Végülis az a döntés született, hogy elvonszoljuk a járgányt az örmény határig, és ott letesszük majd átülünk az egyik
rendezői autóba. Így a jármű kimegy az országból, de be már nem kerül Örményországba.




A jelenlegi pozíciónk Tbilisi, Grúzia fővárosa.
És most elbúcsúzom, mennem kell reggelizni...

A friss esemenyek. Haza, vagy tovabb???

Sziasztok!

Eloszor is elnezest a ritka - es kotegelt - jelentkezesert, de az internet ritka madar errefele,

es hat a radiohoz internet kell:)

Az elozo bejegyzes ota megtettunk jopar kilometert, es rengeteg idot toltottunk a
vizhomerseklet jelzo figyelesevel. oszinten a tajbol - szinte - semmire sem emlkeszem:(

A "szerviz"-ben sikerult talalnunk egy jofej alkoholfuggo urat/fickot, aki remego kezzel
valamifele gyurmaval megjavitotta az 1 napja megforrasztott hutot. Ez a megoldas
sem birta elvetni bennem a bizalom magvait, igy a szervezoktol kertunk egy kis segitseget...

Mivel elottunk egy nagyvarosban (Kutai'si) , ugyan szerezzenek mar nekunk egy VADIuJ hutot!
Ez csodas csodajara tegnapra sikerult is, ugyhogy a szereles utan neki is vagtunk a lemaradasunk
behozatalanak.
A szerelest azert elmeselem... A hutot kifizettuk (gyanusan surgos lett az embernek, nekunk
pedig kisse dragabb, mint az elore megegyezett osszeg), majd nekilatott egy szerelo kicserelni.
A beszerelesi fazisban derult ki, hogy a huto az automata valtos kivitelhez valo, nem
passzolnak a felrogzitesi pontok. Ezt a
- Nye rabotaet!
- Dehogynem rabotaet, vazzeg, oldjuk meg!
parbeszed ismetelgetesevel vegulis megoldottuk, most gyorskotozok tartjak a hutot.
Ami ismet nem hut, mint az kiderult a tegnap esti gyorson, amikoris megprobaltuk beerni
a tobbieket - sikertelenul.
A jo hir, hogy talalkoztunk, sot kis idore lehagytuk az amerikaiakat, akik egy porlasztocsucs
hibas Jeep-et probalnak meg atlehelni Jerevanba, hogy aztan tobbet ne is lassak:)




Az autoban ezennel a hit vegleg elveszett, tegnap dontottunk: hazamegyunk.
(Ehhez szukseges info, hogy egyelore az auto vizszintesen kivaloan megy, csak hegyet nem
hajlando maszni)
Este beszeltunk a rendezokkel (Attila), es rabeszeltek a folytatasra - persze ez akkor fog menni,
ha valakik befogadnak minket Jerevanig, es vissza Gruziaba Kutai'si-ig. Ja, ez a vilag
legregebbi varosa allitolag.

A lenyeg, hogy az estet Zugdidi-ben toltottuk, ahol nagyon szep a foter (van szokokut!),
120Ft a sor, es a szomszed asztalnal ket lany egy piercinges fulu tengerimalacot etetett
pattogatott kukoricaval - malac az asztalon termeszetesen:)


Es meg nehany reszlet, ami most jut az eszembe:
- Az uton mindenhol marhak, csirkek, disznok, tyukok, kecskek szaladgalnak, erdekes feladat kerulgetni.
- A gazolaj kb. 200Ft, de nem erdemes ide jonni erte, messze van:)
- Az emberek nem elhanyagolhato resze nappal is komolyan ittas
- nagyon sok a Zil, Volga es egyeb szovjet kovulet. Nosztalgia rajongoknak kotelezo

Holnap reggel kiderul a valasz a kerdesre. Elore, vagy hatra...

A sokadik napi kuzdelemek

Sziasztok!

Az elozetes jelekkel ellentetben az auto ismet rakoncatlankodni kezdett - a huto megforrasztasa

nem sikerult tokeletesen, bar a szerelo bacsi - valoszinuleg torokul eppen erre - egre foldre
meg Sinop-ban megeskudott:)

Mindenesetre a technika elhozott minket az ormenyorszagi Khulo (chulo) varos(?)aig,
majd az azt koveto hegyen - nemi elojelek kisereteben - ismet megadta magat.
A korabbanorokeletu hutoforasztas eletartama a veges tartomanyba csuszott at, azon
belul is a mai napra:(

De szoljunk valamit a kozbenso esemenyekrol is. A tegnapi hutojavitas utan elhataroztuk,
hogy azonmod felkerekedunk (este 5),es beerjuk a baratainkat Bazumi-ban, ami a torok-gruz
hatartol kb 10km-re fekszik a Fekete tenger partjan. A ~700km-es tav felet sikeresen teljesitettuk,
de a masodik atvezetendo ejszakank kozepen a Carrefour (otthoniaknak Auchan tesocege)
parkoloban toltott 1 oras szenvedos rekreacio utan azonnali hotelkereses mellett dontottunk.
igy a varva vart talalkozas elmaradt, de legalabb jol kialudtuk magunkat egy 2..3 csillagos
szallodaban, a talalhato tablak elteroen nyilatkoztak a hely besorolasarul (Parko Hotel,???)
de nekunk nagyon jol esett vegre agyban aludni.

Reggeli szolid, de finom, utana kis ping-pong a megszokott balatonparti szoci udulo szellemeben, majd indulas tovabb.

A torok-gruz hataratkeles a maga modjan vicces. Az angol tudas tenyleg a felesleges uri
huncutsagok koze tartozik. A hallgatasrol meg azt gondoljak, hogy megszeppentel, ezert
a helyiek modszeret kell atvenni: hevesen geztikulalva beszelj a sajat nyelveden!:)
Higyjetek el mukodik! A rendsze regykapus, ami azt jelenti, hogy legalabb 4 sor i kapun
igyekszik atjutni - a kedvencem:) Itt is a helyi modszert kell hasznalni: tulekedni.
Persze a Pajeroval konnyu lenyomni a Tofas(torok auto-klon marka, ask google!)-okat:)

Gruziaba erve az ember eloszor kellemesen meglepodik: a hatarallomas tulfele egyben lenyegeben
beach, ahol emberek ezrei furdenek a Fekete tengerben, es a valuta- es elektronikai cikk
kereskedelemben. A gruz lanyok felettebb szepek egyebkent, vagy csak a csunyak nem
mennek ki furdeni. Hm..

Egyebkent ha valaki szeretne latni Indiat, de nincsen kedve elmenni olyan messzire, akkor
irany Gruzia! A tehenek szamolatlanul maszkalnak az utakon. Mit szolnanak, ha en felmennek a
Pajero-vala retjukre?!? Persze ha menne a Pajero...

Technikai szempontbol a napnak pozitiv tanulsagai is vannak: vilagosan kiderult, hogy a kocsi
nem hengerfejes. Amig a huto zar, es a szukseges 0.9bar ((c)Tibi, Beerteam) nyomas
meg tud lenni, addig a kutbol is kijon melegedes nelkul. Ha elmegy a nyomas, az egyensuly
felborul. De errol most ennyit. ha 1x hazajutok, es 2 sornel tobbet hagytok inni, ugyis
errol lesztek kenytelenek hallgatni legalabb 1 evig!!

Mindesetre a dolgoknak oriasi hozadekai vannak:
- Sosem aludtam volna eletemben itt Khulo-ban, ahol a "hotel" szoba egy nagyon baratsagosan
lamberiaval burkolt haziko - mint egy siszalas
- Kiderult, hogy a gruzok nagyon kedves emberek, bar jozannal nem sikerult talalkozni, de
annyira aradt beloluk a megnyugtatas, hogy az elmondhatatlan. Pillanatok alatt kerult szakerto,
akiket alig tudtam lebeszelni, hogy rogton letekerjek a felforrt huto tetejet.

- Lett egy jobaratom Anzori, akit barmikor felhivhatok, hogy angol-gruz tolacskent segitsen,
egyebkent egy fekete ML Merciban fuvarozta a csaladjat pont ott azon a fos uton, ahol felforrtunk.
- Lassan letehetem az elmeleti auoszereloi vizsgamat. Egyelore sajnos kozgazdasz tipusu
megkozeliteset muvelem a tudomanyagnak: mindig tudok olyan modelleket konstrualni, ami
megmagyarazza, hogy miert tortent, ami megtortent - vag pont az ellenkezojet. Egyszer majdcsak
elmernokosodom:)

Ha minden igaz reggel nekiallnak es megszerelik a hutot. A rendezo sracoktol mar igenyeltem
egy vadiujat meglatjuk mit tehetunk... Ket dologban bizom en: a mesterekben, es a redundanciaban!

Nem tudom, hogy mikent alakul a tortenet, lehet, hogy a meglatogatando szep helyek egyiket sem
fogom most latni (majd legkozelebb), de a gyerekeknek Jerevanba az arvahazba akkor is elvisszuk
a kis ruhaikat, ha lapattal kell a jeget a Pajeroba szorni:) Ha joccakat!


Khulo, 2010.08.22 ejfel elott picivel

Autószerelő blog

Kedves követőink!

Kicsit elhanyagoltunk benneteket, mert elég sok technikai nehézséggel küzdöttünk,és
eléggé fáradtak is voltunk, de most összefogalalom a történteket.

Isztambulban sikerült a kocsit szerelőhöz vinni,azonban a várt max 1 helyett 2 naposra
és figyelemreméltó végösszegűre sikeredett a szervízelés:(
Ellenben a második napon - amikorra Gözde velünk jött várost nézni - sikerült megnéznünk
Isztambul 1%-át se. Ez egy hatalmas város... Hajókáztunk a Boszporuszon, sétáltunk, és
ettünk mindenféle jót.

Az autónk sajna csak estére lett készen(?, később kiderül), de így is elindultunk, így tegnap reggelre
sikerült beérnünk a többi csapatot, akik Sinop-na töltötték a pihanő (szerelő) napjukat,
az előző postban jelőlt kék X-nél.
Az öröm nem tartott sokáig, mert a kb 750km utolsó 40-je borzalmas volt. A melegedés - bár jóval kisebb
mértékben továbbra is fenn állt, de jóval kisebb mértékben, azt mondták ez normális.

Hát nem volt az... hajnalban, még sötötben, de már Sinop-hoz közel egy emelkedőn
kidurrant a hűtőnk:( Nem voltunk boldogok. Össz több, mint 10 liter vizetmegitattunk a jószággal,
de beértünk a kempingbe.

A többiek készülődtek induláshoz, minket pedig elvezettek az újabb helyi mesterhez.
Tegnap estére a hűtőt megjavították (a műanyag tetejét rézre cserélték, azt mondták
örökélet - bár egy szót sem tudtunk kommunikálni:) )

A tegnapi start 5-kor volt, és újabb 760Km várt volna ránk, hogy beérjük a csapatokat Batumi (Grúzia)
városában. Este 370Km-ig jutottunk, és győzött a fáradtság... Kerestünk egy hotelt, és alvás,
végre nem kocsiban, vagy mellette, angol wc, fürdőszoba.

Ma rövidítünk egy kicsit, és reményeink szerint beérjük a többieket Kutasi-ban.
Ha ez sikerül, és a kocsi nem jön elő újabb ötletekkel, akkor még az is lehet, hogy
leállunk az autószerelő bloggal, és végre a kaukázusi kirándulásról fogunk érdemben írogatni!

Ellopták az autót!

A hír igaz, az autót sajnos a Taksim suqre-ről ellopták.
No nem úgy.. Az itteni demszki emberei, és szerencsére igen hamar, ~35EUR-ért cserébe vissza is
kaptuk, sajnos a szükséges javításokat nem végezték el rajta. A visszakapás sokkal egyszerűbb, mint
otthon. Taxi odavisz egy ezresért, és már kapod is az autót, és felírnak egy kockás füzetbe, majdnemhogy
élveztem:)

Szabolcs mindig kíváncsi volt rá, hogy milyen érzés, ha az ember nem találja ott a kocsiját, ahol hagyta.
Most kipróbálva azt mondja nem jó...

A szerelővel találkoztunk tegnap este még, és ma reggel 5-re kellett az autót a műhely elé állítanunk,
hogy idejében kihűljön a motor. Mókás volt 5..8-ig a műhely előtt benne aludni:)

Gözde (a helyi török kapcsolatunk, tolmácsunk és általános problémamegoldónk), intézett nekünk egy
couch-surfing-es srácot (Ekim), akinél elalhattunk - és eltűnhettünk 4:30-kor:)
Vele kb este f11-kor találkoztunk a Taksim téren, így előtte vártunk rá egy keveset, amit fűben fekvéssel
és blogírással ütöttünk el. Véletlenül egy magyar lány ült le melettünk, aki nagyon kedves volt - egyébként
modell és stylist. Mi meghívtuk egy kávéra, aminek az lett a vége, hogy ő hívott meg minket. Minden olyan
gyorsan történt:) Sajnos a kávé-teaárus mozgóember nem tudott 10 pénzesből 9-et visszaadni.

Eddig a vidám részletek.

A mai nap azzal telt, hogy 2000Km-re otthonról végignéztem, ahogy lekerül a hengerfej az autómról.
El tudok képzelni kellemesebb dolgot is. Sajna a tippünk nem jött be, nem a hengerfej tömítés volt
átégve, ez lett volna a legolcsóbban javítható probléma.
Tételek:
- szelepek, szárszimerinek cseréje
- üzemenyagellátásban valamik cseréje
- új hengefejtömítés, és hengerfej síkköszörülés (mivel levették a hengerfejet)
de ne is folytassuk, mert elmegyünk autószerelő blog irányba...
Ellenben állítólag holnap délutánra készen lesz az autó, és beérjük a többieket Sinop-ban, ami a török Siófok.
Sajnos az ott töltendő pihenőnapot még az optimális esetben is buktuk, de még bizakodunk, hogy nem kell
hazafelé venni az irányt, és főleg nem egy roncs Pajeroval a hátunkon!!! :)

Ezt nem jó látni:

Ilyeneket is csinálnak ebben a műhelyben ám!

(festék le, ülések ki, kis kerekek fel, és máris milyen menő:))

Itt vagyunk megragadva(kék X), a többiek pedig a zöld X-nél buliznak:

Küzdelmek a technikával...

Kedves barátaink!

Nagyon örülünk a széle érdeklődésnek!
Sajnos tegnap net híjján nem tudtunk jelentkezni, így két nap eseményeit együtt dokumentáljuk.

A tegnapi nap jelentős áttörést sikerült elérnünk autóügyben: szétszedtük, elfűrészeltük,
összeraktuk-szétszedtük, és működget. Lejtőn és vízszintesen szeret menni (max 90-nel...)
de az emelkedőt csak nagyon lassan menve tűri, de semmiképp sem szereti:( Így ma estére el is
vergődtük Isztambulig, így már tényleg messze vagyunk otthonról!!

Szerencsére Szabolcs török ismerőse (Gözde) - aki egyébként lány - szerzett nekük szerelőt, aki
holnap reggel szét is kapja a gépet, és nagy reményeket fűzünk hozzá, hogy még holnap indulhatunk is tovább!

Sorsunk a szerelők kezében. Izgi:)

De kezdjük az elején...
Tegnapelőtt ugye megérkeztünk Albániában az Ohridi tó melletti kempingünkbe, ami kb. a Garda tóval összemérhető
hely - szépség szempontjából, és a kemping is hasonló szintű - leszámítva az itt oly népszerű guggolós
wc-t. (Térdesek kedvence...)
A kempingnek saját pisztráng és angolnafarmja van, igen jóféle halas kajákat, no meg török kávét
szolgálnak fel, ha sikerül a pincért elcsípned!

Tegnap reggel megszereltük az autót, mint írtam, és el is indultunk tovább, amit egyben próbaútnak is
kineveztünk. Árpi (Etora) csatlakozott hozzánk, mint szakértő és utitárs egész napra.

A próbaút jól sikerült, kb 10km alatt megforraltuk az autót ismét.
Kis gondolkodás után kiötlöttük, hogy nem lesz jó módszer, ha egy túlnyomásosra tervezett hűtőrendszert
nyitottra alakítunk át, így visszacsináltuk, és már ment is az autó, egészen a görögországi ??? melletti
kempingbe. Sajnos az Árpi nélkül maradt Etora csonka-csapat elnézte az időzóna átlépést, így az aznap
megtalált GPS pontjaik mind elvesztek... Ebből fakadó bánatuk miatt megérkezésünkre figyelemreméltó
módon dülöngéltek. Ennek persze lehetett köze a kempingben kapható bornak is(?)

A mai nap lényegében eseménytelenül telt. Lehúztunk >400km-t autópályán 85-tel, és átléptünk egy Görög-Török határt, ami nem kis feladat. Útlevél,útlevél,vízum, útlevél, menj-vissza-pecsétért, útlevél, és kész is vagy!

Ja, és beírják, hogy behoztál egy kocsit, enélkül nem engednek ki. Bele se gondolok, hogy itt kell éljek, ha
a szerelők nem cirkumveniálják a hengerfej(tömítés) hibánkat:)

Ma este Gözde ismerősének az ismerősénél alszunk, ha sikerül megtalálnunk, valamint reggel 5-re kell jönnünk a szerelőhöz. Rövid éjszaka lesz, de utána remélhetőleg hosszú autókázás, és beérjük a többieket!

A megigért képek tényleg jönnek, de csak később:) Mivel épp az utca közepén egy Hyundai szalon wifi-jét lopjuk...
És itt is vannak:

Ákos ébred a parton

 A szerb államalapítás (1389) egyik figyelemreméltó emlékműve (sok hasonló van ám!)

Igen, ezen a hídon átmegyünk. Viszont nem arra kellett menni, így 2x:)

 A 3 csapat (Etora, L&L's, Csontbrigád). A középső autó a hibás...

 Szabolcs a gyaloghídon

A harmadik nap - es megprobaltatasai

Kedves olvasók!

A hír igaz: a kocsi teljesen jó.
Persze nem úgy jó, hogy hibátlan, hanem nem teljesen szar.
Szóval az autó - módjával bár - de megy. Emelkedõn és vízszintesen fickós, de az emelkedõket nem igazán
szereti, max 20-30-40:( Messze van még Jereván.
<kis kiegeszites: egyelore folyik a vita, hogy hengerfejes, vagy csak a termosytatot kellene kikotni, meglatjuk, holnap raneznek a varazslok, es remelhetoleg majdcsak lesz valami, vagy megsem.>

Tehát még egy nap teljesítve!

A telefonom úgy tûnik, hogy teljesen megadta magát. Mikor máskor? De tényleg!
De akkor sem hagyom magam felbosszantani.

Az út egyébként rendkívül megkapó volt. Elõször a Drina folyó völgyében keresgettük a versenyzõ
csapatokkal együtt a megtalálandó pontokat, gyakorlatilag teljes bejárást teljesítve a létezõ
"utakon". Aztán irányba kerültünk, és csak mentünk, mentünk. És ezeken a porból és kõdarabokból épült
csíkokon közlekednek az európai országokból eltûnt zõccséges Mercik és a CALIBRÁK!!!

Láttunk csodahidat, amiben az a csoda, hogy még nem dõlt össze.

Kocsimosót, ami egyben egy folyó is, csak erre külön kialakított lejáróval, a mosás idejére a gyerekek
strandolhatnak is - de csak ha akarnak.

Voltunk strandolni egy ilyen lejárónál - ahol kocsimosó nem volt. Na mi hiányzott? LÁNGOSOS!

Csontbrigádék a fõzõtudományukat mutatták be: a strandolás idejére betették a páncéloskonzerveket
a motor tetejére. Zseniális.

A kocsigondok ellenére idõben ideértünk a világ végére, egy albániai kempigbe, miközben útba ejtettük Macedóniát is,
mert egyrész ott még nem jártam, másrészt - Albániával ellentétben - ott vannak utak. Spóroltunk ezzel pár órácskát.

ps: fenykepek a szerkeszto lustasagabol kifolyolag meg mindig csak igeret szintjen leteznek, bocsi..

A második nap - kezdődik a kálvária?

Kedves blogolvasók!

A mai bejegyzést úgy kezdeném, hogy azt jó ku..., de épp megváltozóban vagyok, így nem ezt teszem.
Az utunk kis elalvás, gyors reggeli után vidáman indult, majd a technika ismét kérdőmondatokban
kezdett hozzánk beszélni. A Pajero átment vízforralóba, természetesen olyan helyeken, ahol jobb
inkább nem is lenni, nemhogy elakadni!!!

De sebaj, a helyiek nagyon segítőkészek, és a nyelvi problémák ellenére megtanítottak minket autót szerelni.
Már tudjuk, hogy ahűtőt járó motor mellett kell feltölteni - patakvízzel. Ezt persze a gépkönyv nem így írja,
de majd elválik. Azért egy alkalmas helyen csak lecseréljük fagyállóra.
Mától az új reggeli program: feltölteni vízzel a kocsit.

Útközbeni érdekességek:
- Koszovóban az emberek rendszám nélkül járnak
- Az ilyen exháborús vidékeken a határőrök mindig beszédbe elegyednek veled, ha egy kép van ragasztva az autódra,
  amin egy ember kalasnyikovot cipel...
- Ha átfut előtted egy fekete teknősbéka, az nem jelent rosszat: utána már aznap nem fog felforrni a vized
- Ha a párszáz métres függőleges szakadék az út mellett tóban végződik, akkor teljesen felesleges a szalagkorlát,
  úgyis puhára esel.

És végül megérkeztünk a hotelunkba Kukesbe (Kuksznak ejtik), ami nincsen készen, ennek ellenére nagyon jó kis hely.
Mivel internet nincsen, ezért a postot csak egy későbbi időpontban (most) tudom küldeni.

Mára ennyi, nagyon elfáradtunk, és a holnap elvileg sokkal durvább lesz. Lássuk!

Az első nap

Sziasztok kedves hallgatóim!

A Jerevánba készülő rádió túl van az első megpróbáltatásain:
1. Megahalt a GPS logger az első 1 Km-en belül. Hm... Csavarhúzó, hard reset, működik:)
2. Elpusztult a telefonunk, csak akkor talál hálózatot, ha neki tetszik, napi 2x3 percre. Köszi... Ha valaki el szeretne érni, de nem sikerül, ez lehet az oka, nem az, hogy utáljuk:)

A mai nap technikailag nagyon egyszerű volt, végig aszfalt (no nem a svájci szabványok szerinti), autó köszöni, szerette, bár csörög, mint a vezérbak. A kedves szervezők a végcél GPS koordinátáinak megadásánál hosszúsági 3 fokot tévedtek. Ezt a csapatok jó része meg is ette, pedig így a cél egy másik ország területére esik... GPS for president!:)

Az útvonal eleje a sajtreszelőt juttatja az eszembe. Sokszáz kilométer síkságokon keszretül. ÁÁÁÁÁ.
De utána végre be a hegyek közé, szerpentinek egymás hegyén hátán, traktorokat vakon előzgetve, meg minden, ami kell, 1x élünk:)

Örömmel tudatom, hogy kis csapatunk (L&L's) holtversenyben másodikként ért célba a mai napon, mert a GPS technológia helyett a 400 dínáros papírtérkép alapján tájékozódott, virágokat az öltözőbe!

A technika segedelmével holnap már fényképes beszámolóval jelentkezünk. (Hol tart már a rádió, apukám!)

mindenkinek jóccakát!

ps: Aki végigolvasta a bejegyzést, annak jutamul elárulom, hogy <Iv......>-ban minden este beöltöznek a lányok nagyon szépnek, és le-fel grasszálnak a főutcán a néző gyerekek legnagyobb örömére, és mindezért fiztni sem kell:) A város nevét és pontos GPS koordinátáit a holnapi bejegyzésben olvashatjátok!

ps2:  Az elütésekért és a tárgyi tévedésekért a szervezőka felelősek, mert meggondolatlan számban bocsátották ki az átruházható sörjegyeket az ismerkedő esten, ejnye!

A készülődés pillanatai

Elérkezett a 2010.08.14 (Apa, boldog szülinapot!) már csak egy felet kell aludni, és indul a nagy kirándulás a Kaukázus érdekes országaiba (Grúzia, Örményország, Karabah)
Az útvonalat az alábbi linken tekintheti meg minden tisztelt érdeklődő:
http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=en&msa=0&msid=102105012519540986517.00047f905fb5a7088eff3&ll=43.15428,33.058885&spn=8.54574,28.19985&source=embed

Ne aggódjatok, csak az odaút van berajzolva, ennek ellenére nem tervezzük a kiköltözést.
Valahogyan csak hazajutunk:)

Reggel 9-kor rajt a Mementó Parkból...

A blogot igyekszünk naponta frissíteni az éppen elérhető internet lehetőségekhez mérten, a kommenteknek örülünk:)