Kedves olvasók!
A hír igaz: a kocsi teljesen jó.
Persze nem úgy jó, hogy hibátlan, hanem nem teljesen szar.
Szóval az autó - módjával bár - de megy. Emelkedõn és vízszintesen fickós, de az emelkedõket nem igazán
szereti, max 20-30-40:( Messze van még Jereván.
<kis kiegeszites: egyelore folyik a vita, hogy hengerfejes, vagy csak a termosytatot kellene kikotni, meglatjuk, holnap raneznek a varazslok, es remelhetoleg majdcsak lesz valami, vagy megsem.>
Tehát még egy nap teljesítve!
A telefonom úgy tûnik, hogy teljesen megadta magát. Mikor máskor? De tényleg!
De akkor sem hagyom magam felbosszantani.
Az út egyébként rendkívül megkapó volt. Elõször a Drina folyó völgyében keresgettük a versenyzõ
csapatokkal együtt a megtalálandó pontokat, gyakorlatilag teljes bejárást teljesítve a létezõ
"utakon". Aztán irányba kerültünk, és csak mentünk, mentünk. És ezeken a porból és kõdarabokból épült
csíkokon közlekednek az európai országokból eltûnt zõccséges Mercik és a CALIBRÁK!!!
Láttunk csodahidat, amiben az a csoda, hogy még nem dõlt össze.
Kocsimosót, ami egyben egy folyó is, csak erre külön kialakított lejáróval, a mosás idejére a gyerekek
strandolhatnak is - de csak ha akarnak.
Voltunk strandolni egy ilyen lejárónál - ahol kocsimosó nem volt. Na mi hiányzott? LÁNGOSOS!
Csontbrigádék a fõzõtudományukat mutatták be: a strandolás idejére betették a páncéloskonzerveket
a motor tetejére. Zseniális.
A kocsigondok ellenére idõben ideértünk a világ végére, egy albániai kempigbe, miközben útba ejtettük Macedóniát is,
mert egyrész ott még nem jártam, másrészt - Albániával ellentétben - ott vannak utak. Spóroltunk ezzel pár órácskát.
ps: fenykepek a szerkeszto lustasagabol kifolyolag meg mindig csak igeret szintjen leteznek, bocsi..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése